IVARTALANÍTÁS

Hazánkban még nem általános a nem tenyésztési célból tartott társállatok ivartalanítása.
Számos országban már belátták, hogy az állatok ivartalanítása egészségvédelmük szempontjából legalább olyan fontos, mint a védőoltás, a parazitamentesítés vagy a helyes táplálás.
Az állatvédelem alapja az ivartalanítás, ami mind az állat, mind a tulajdonos, mind pedig a környezet szempontjából is számos előnnyel jár.
Sajnos az ivartalanítással kapcsolatban nagyon sok a tévhit, az ellenérzés, pedig az ivartalanítás nem rontja az állatok életminőségét, nem csökkenti munkaképességüket, nem okoz pszichés problémákat, viselkedési zavarokat.
A kutyák és macskák szerelmi élete hormonok hatására, ösztönparancsokon alapul és nem az érzelmek vezérlik.
Ha ivartalanítottak, nem érzik a szaporodási kényszerüket, jobban kötődnek a családtagokhoz, lecsökken fajtársaikkal szembeni agresszivitásuk és kóborlási vágyuk és tovább élnek, mint a nem ivartalanított társaik.

A szuka kutyák 6-10 hónapos korban válnak ivaréretté, átlag félévente mintegy három hétig tüzelnek.
Ezen időszakban jelentős változások alakulnak ki:
a péra beduzzad, vöröses ivarzási nyálka ürül, étvágya megváltozik, idegessé, ingerlékennyé válnak, keresik a hímeket és ha tehetik elszöknek.
A nőstény macskák 5-9 hónaposan már ivarérettek. Szezonálisan poliösztruszos állatok, ami annyit jelent, hogy a szexuálisan aktív időszakban -amely akár egész évben tarthat-, a ciklusok rövid szüneteket követően többször, egymás után következnek.
Macskában feltűnőbbek az ivarzást kísérő idegi és viselkedési változások, amely közül a legnehezebben tolerálható a szűnni nem akaró speciális nyávogás.
A nőstény hempereg, feltűnően hízeleg és dörgölőzik, simogatásra felcsapja a farkát.
A kan kutyák ivarérésük után folyton keresik a tüzelő nőstényeket, azokat megérezve gyakran minden veszélyérzet nélkül a szukához szaladnak, más kanokkal szemben agresszíven viselkedhetnek, összeverekedhetnek.
Jellemző a vizelettel történő folyamatos jelölgetés, más kutyákra, emberekre történő felugrálás.
A kandúr macska ivarérése jól érzékelhető, vizeletének szaga jellegzetessé, áthatóvá válik és a legkülönbözőbb helyekre spriccel.
A szag eltávolítása szinte lehetetlen. A kandúrok párzási időszakban ösztöneiktől hajtva óriási területet járnak be ivarzó nőstényt keresve.
Eközben saját maguk tisztogatására, a táplálkozásukra is alig figyelnek, amitől legyengülnek.
A rivális kandúrokkal történő verekedésekből súlyos sebeket szereznek és terjesztik egymás között a később halálos kimenetelű vírusos betegségeket,
esetleg közlekedési baleset áldozatává válnak.

Az ivartalanítás előnyei:

- csökken a kóborlási vágy, a szexuális agresszivitás
- csökken a balesetből, verekedésből származó sérülések veszélye, a fertőző betegségekben való megbetegedések esélye
- megszűnhet a rosszindulatú emlő-, méh-, petefészek-, illetve here-, mellékhere- és prosztata daganatok kialakulásának veszélye
- elmaradnak az ivarzással járó kellemetlenségek (vérzés, elszökés, idegen kutyák), vagyis az ivartalanított kedvencek tartása kevesebb problémát okoz a családnak.
- megszűnnek a felfokozott izgalmi tünetek, viselkedési kellemetlenségek (vizelettel történő jelölgetések, nyüszítés, nyávogás, párzó mozgások a vendégek lábán stb.)
- nem kell számolni a nem várt szaporulattal
- állatvédelmi szempontból pedig csökken a gazdátlan, kóborló, éhező és betegségeket terjesztő állatok száma

Az ivartalanítás rutin műtét, teljes érzéstelenítésben, altatásban, steril körülmények között történik.
Fiatal korban, egészséges állatban az altatásnak nem nagyobb a kockázata, mint egy védőoltásnak.
A legújabb tapasztalatok szerint a műtét még több előnnyel jár, ha minél fiatalabban, akár kölyök korban, ivarérés előtt végzik el.
A műtét után egy-két nappal Kedvencünk már ugyan olyan étvággyal eszik és boldogan ugrál, mint annak előtte.
Világszerte több millió sterilizált állattal szerzett tapasztalat a garancia arra, hogy az Ön Kedvencének sem okoz az ivartalanítás károsodást, sőt, csak előnye származik belőle!

Összességében elmondható tehát, hogy az ivartalanított állatok egészségesebben és évekkel tovább élnek, mint a nem ivartalanított társaik.
Mielőbb ivartalanítassa Kedvencét!

Az ivartalanítással kapcsolatban lehet sajnos a legtöbb tévhittel találkozni.

Tévhit: "A nőstény állatnak legalább egyszer szülnie kell"
Az állatoknál az "anyaság" vagy "apaság" nem tudatos, ösztöneiktől hajtva párzanak és gondozzák kicsinyeiket, amikor pedig eljön az ideje, akkor érzelmek nélkül választják le őket.
Egy házi kedvenc nem fog kölykök után vágyódni.
Az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a tejmirigy daganata, amely leggyakrabban rosszindulatú formában jelentkezik és sokszor végzetes kimenetelű.
A fiatalon ivartalanított nőstényekben ez a megbetegedés alig fordul elő.
Az ivartalanítással megelőzhető az életveszélyes méhgyulladás, valamint az emlő-, a petefészek- és a méhdaganatok kialakulása is.

Tévhit: "Az állat elhízik"
Nem törvényszerű, hogy egy ivartalanított állat elhízzon. A műtét után megnő az étvágy és hajlamosabb lehet zsírtartalékok képzésére, de odafigyeléssel, gondos táplálással és sok mozgatással elkerülhető az elhízás.
Minden állat, ha többet eszik, mint amennyi szükséges, akkor elhízik, függetlenül attól, hogy ivartalanított vagy sem.
A kevesebbet mozgó állatok elhízása megelőzhető energiában szegényebb ún. light tápok etetésével.

Tévhit: "Az állatnak a személyisége megváltozik"
Az ivartalanított állat viselkedése csak kedvező irányban változik, az agresszív, izgága egyed nyugodtabb lesz, jobban szeret az ember közelében lenni, kezesebbé válik, nem verekszik, a környék állatait nem tekinti többé szexuális vetélytársnak.
Felségterületének jellegzetes szagú vizeletével történő megjelölésével is felhagy, valamint nem akar minden veszélyt és akadályt figyelmen kívül hagyva elrohanni választottjához.

Tévhit: "Nem éri meg ivartalaníttatni"
Egy nőstény állat egyszeri ivartalanítási műtétjének a kifizetése jóval kevesebbe kerül, mintha megfelelően ellátja az anyát és a kölyköket egyetlen ellés estén is.
Számtalan, Kedvence életét veszélyeztető problémát lehet megelőzni az ivartalanítással, nem csak az ivarszervek gyulladásával és daganataival kapcsolatos drága kezeléseket és műtéteket,
hanem az érintkezéssel terjedő betegségek, a verekedésből adódó sérülések, közlekedési balesetek kezelésének költségeit is.

Tévhit: "Az összes születendő kisállatnak megvan a gazdája"
Sajnos még a biztos örökbefogadók közül is gyakran visszalépnek. Általában nagy gond a kölykök elhelyezése, mert nagy a „túlkínálat”, több kölyök születik, mint ahányan állatot szeretnének és azok a felelős gazdi jelöltek sem a már megszületett, menhelyen lévő kisállatok közül választanak, hanem olyanokat, amelyeknek a születése elkerülhető lett volna.
A másik probléma, hogy nem biztos, hogy a születendő kölykök pont olyan kinézetűek, szépek, aranyosak, okosak és jó természetűek lesznek, mint a szüleik.

Tévhit: "Hadd élvezze"
Házi kedvenceink csak párzási időszakban, ösztöneiktől vezérelve párosodnak és nem élvezetből, sőt macskában a párzás során fájdalmat él át a nőstény, amely hozzájárul a tüszőrepedéshez és a kutyák összeragadása is messze lehet a kellemes érzéstől. Az ivartalanított állat nem igényli a párzást, nem gondol rá, a nőstények nem sóvárognak kölykök után.

A kutyák és a macskák túlszaporodása világszerte óriási probléma.
A kóborállatok száma és az általuk közvetített – emberre is veszélyes – megbetegítések között egyenes arányosság áll fenn.
Az ivartalanítás megelőzi a későbbi nemkívánatos kölyköket és azok elpusztítását vagy utcára, menhelyre, sintértelepre kerülését.
Nagyon sok állat kiirtása előzhető meg azzal, ha mindenki ivartalaníttatja kedvencét!